2015. július 12., vasárnap

AKTUÁLIS - Budapest Pride, a melegekről

AKTUÁLIS

Budapest Pride - A melegekről
Aktuális témába ütköztünk, kedves olvasók. Ugyanis, a tegnapi nap folyamán (2015.07.11-én) történt a Budapest Pride nevű rendezvény lezárására a melegfelvonulás. 
A Budapest Pride mint olyan egy fesztivál, melyet 1993-ban rendeztek meg először azért, hogy a melegek az elfogadásért, a társadalom kirekesztése ellen küzdhessenek. Az első ilyen rendezvény a Toldi Mozi-ban indult, I.Magyar Meleg és Leszbikus Filmfesztivál néven. 

(Életkép: Budapest Pride)
A Pride 1997 óta június végére, illetve július elejére esik. A '93-as rendezvényt csak 5 év múlva, 1998-ban követte egy másik, azóta évente kerül megrendezésre. A vélemények megoszlanak ezzel kapcsolatban. Vannak, akik egyenesen homofóbok, és tüntetnek a melegek felvonulása, és szabadsága ellen, és van, aki teljes szívből támogatja ezt, de akad egy arany középút, ami mellett kiállok Én magam is. Az, hogy valaki meleg, nem betegség. Genetikailag máshogy épülnek fel azok az emberek, akik a saját nemükhöz vonzódnak, esetleg biszexuálisak, vagy transzneműek. A másság véleményem szerint ide nem a megfelelő szó, mert a melegekhez viszonyítva a heteroszexuális emberek nem normálisak, tehát minket is lehetne másnak nevezni. 

A melegség szerintem teljesen elfogadható dolog, egy egyszerű szexuális beállítottság. Ha a melegek egyenlők szeretnének lenni a heteroszexuális emberekkel, miért harcolják ki a figyelmet, és a megkülönböztetést azzal, hogy felvonulnak? A homoszexuálisoknak szánt fesztivál alapjában véve egy remek ötlet, mert így ismerkedhetnek, barátkozhatnak egymással hasonló identitású emberek. Azzal már nem értek olyan könnyedén egyet, hogy felvonulnak, mert ezt az alapot felhasználva azok is megtehetnék, akik az ellenkező neműekhez vonzódnak. De még ez a dolog sem olyan zavaró, amennyiben kulturált körülmények között zajlik, ám ez sajnos nem mindig így van. 


Hogyha kiharcolják a figyelmet a felvonulással, akkor fogadják el, hogy tüntetőket is fognak látni a rendezvényük környékén. Amiből sajnos nincs kevés, és valóban undorító értelmetlen megdobálni másokat, de ha nem dörgöljük mások orra alá a beállítottságunkat, nem fogunk annyi utálatot kapni. 


Térjünk rá arra, miért nem fogadják el az emberek a melegeket. Legtöbben undorítónak tartják, de akik így gondolkoznak, ezen a téren buta embereknek mondhatóak. Én nagyon szeretek látni párokat ölelkezni, csókot váltani, kézen fogva sétálni az utcán. Igen, akkor is, ha két férfi, két nő, vagy két ellenkező nemű csinálja. 

Összegezve azt gondolom, hogy a melegek elfogadásáról szóló vitában mind a két fél hibás. Ha a melegek nem hirdetnék ilyen intenzíven másságukat, és a heterok nem bántanák a melegeket azért, akik, és elfogadnák hogy vannak, és szeretik egymást, talán megszűnhetne a vita. A figyelem kiharcolása talán nem a legmegfelelőbb módszer az elfogadásért való küzdelemben.


Köszönöm, hogy elolvastad a ritkán esedékes AKTUÁLIS rovatot.
Találkozunk a következő bejegyzésben!

Infinity Magazin - Minden, ami NEM téma







2015. július 7., kedd

Hódító pónik - A bronykról

Hódító pónik 

Kik is azok a bronyk?
Az Én kicsi pónim című sorozat már a nyolcvanas években jelen volt a televízióban, melynek célközönsége természetesen a kisebb gyerekek tábora volt. Pár, egymással szoros barátságban álló póni kalandjáról szólt, idővel hatalmas népszerűségnek örvendhetett. Ebből következően figurákat, játékokat gyártottak a szereplőkből, melyekkel Én magam is sokat játszottam kisgyerekként.

(Részlet a '80-as évek rajzfilmsorozatából)

(A sorozatból gyártott figurák egyike)
A sorozat újabb változata, mely 2010-ben indult, már nem csak a gyerekeket célozza meg: tinédzserek, fiatal felnőttek, középkorúak, és még ennél is idősebbek is aktív követői a sorozatnak, ez a férfiakat is magába foglalja. Meglepő lehet, de sorozat fordítói, rajongói csoportok vezető egyénei, rajongói blogok működtetői többségében férfiak.

(A 2010-es sorozatból)



Közöttük, a bronyk között számtalan alkotóval találkozhatunk. Az önkifejező művészet, és hobbik pónikkal való összekapcsolása nagyon gyakori jelenség. Erről is kifaggattam a srácokat.

"Egyrészt, van egy elég gyermeki oldalam, amit fiatal felnőttként egyre inkább elnyom a környezetem és ezzel a sorozattal úgy érzem büntetlenül ki tudom ezt élni - számomra ennél jobb módszer csak a festés, amit szintén imádok." - Dániel, 22 éves

"...és mind ez együtt egy hatalmas kútnyi "alapanyag" amiből a fandom meríthetett, Rajzosok,írók,zenészek,cosplayesek,énekesek, animátoros és még ezer más forma ahogy az a tömérdek ember kifejezheti magát és egymásra találhat egy lányoknak szánt mese által. Ez fogott meg a sorozatban. Egy erő, ami talán bármelyik másik sorozatban/mesében is ott van, de ebben a "mesében" hagyták az emberek hogy kitörjön és ki is tört." - Rusty Spark. 18 éves

Ez bizonyítja, hogy a pónirajongók számára egyik kedvenc sorozatuk, akármilyen gyermekinek tűnjék is, képes kihozni belőlük valami fantasztikusat, amikből alkotni, meríteni tudnak. Ihletet szerezhetnek belőlük, és alkothatnak, fejlődhetnek a művészetükben. 



Menjünk kicsit mélyebbre. Mi a helyzet a gyűjtőkkel? Ebben nagyon megoszlanak a vélemények a fandomban. Találkoztam olyan emberrel is, aki gyűjt, és olyannal is, aki nem. 

"Csak egy figurám van, nem kifejezetten gyűjtök." - Máté, 17 éves

"Igen. Vannak blindbag figuráim, egy notesz, egy lyra színeit és cukijegyét mutató kanalam, egy vinly collectible fekete Lyra, egy kis kitűző valamint a Past Sins 2. kiadása" - Anon, 24 éves

"Nem tartom feleslegesnek, mert mindenki másképp éli meg a rajongást. Igazából irigylem azokat az emberkéket, akiknek plusz élményt nyújt a gyűjtés élménye ÉS meg is engedhetik maguknak, hogy folytassák ezt." -Dániel, 22

(Egy 24 éves rajongó gyűjteménye /nem teljes/)

De még egy ártatlannak tűnő mesében is látnak fantáziát az elvetemültebbek, így jött létre az MLP R34-nek nevezett ág, melynek lényege a pornográf, erotikus tartalmak póni-alternatívában való ábrázolása. Van ennek művészi, de elvetemült része is: sokan fantasztikus képeket készítenek, remek műveket képesek írni ebben a témában, de vannak, akik elvetemülten üldöznek mindent, ami póni, és +18. Sokan azt gondolják, hogy az összes brony ilyen, de ez szintén fikció. Erre számtalan ellenpéldát találhatunk a DeviantArton, és más, pónis blogon is.

Sokan azt gondolják a magukat bronyknak nevező, idősebb férfiakról, hogy melegek, furák, antiszociálisak, vagy legalábbis valami nincs rendben a fejükben. Ez egy hatalmas tévhit, amelynek az eloszlatására magukat a bronykat kérdeztem egy-egy interjú keretében. Az alanyok egytől-egyik 16 év fölött vannak, és férfiak. 

A póni-pornográfiáról is megvan a véleményük. 

"Az MLP R34 (azaz pónipornó) számomra nem megvetendő dolog. Annak ellenére hogy semmilyen formájában nem élek vele, Bevallom, ha rajzokat keresek a neten, gyakran beléjük futok mert ezek is "művészetek" ...többnyire ... a művészet lényege az érzelmek felkeltése 1 emberben ... ez is egy művészeti al-ág a rajzoláson belül. Azok akik pedig az R34 tartalmú képeket személyes örömük "múzsáinak" tartják én nem vetem meg. Az én szemszögemben itt nem az emberi pornó vagy állati (rajzfilm) pornóról van szó. Szerintem az emberek nem azért nézik az MLP R34 oldalakat mert "Hú, bestialitás", meg erre izgulnak. Ez nem megvetendő. Az ember természetesen szeret olyan dolgokat (ilyen helyzetekben) látni, amit amúgy is szeret. És mivel a sorozat által belecsöppentünk 6 jó barát és a körülöttük élők együttes kalandjaiba, így a róluk szóló pornográf történetek vagy képek akár úgy is hathatnak, mintha épp most pletykálná el valaki neked valamelyik ismerősöd nemi életét. "Kinek a pap, kinek a papné" - Vallotta Rusty Spark, 18 éves brony.

"Véleményem szerint nincs semmi baj azzal, ha valaki r34es képeket kéz vagy csinál a mlp-ról, csak ne akarja rátukmálni senki másra és tudja diszkréten kezelni a témát. Megoszthatja azokkal,akikben kellően megbízik, de ne feledje, hogy ez jobb, ha a négy fal között marad.
Mindenesetre, ha kiderül valakiről, hogy klopper én nem fogom ezért elítélni." - Anon, 24 éves


A pónirajongók a tudatlan szemekben elmebajos emberekként vannak elkönyvelve, és mint tudjuk, egy, a társadalom szerint elítélendő tulajdonsággal nehéz közösségekbe tartozni. Vagy talán mégsem? Az interjúk közben erre is bőven kaptam választ,

"Olyan közösségből, ami nekem fontos, még nem közösítettek ki emiatt." -Máté, 17 éves

"Volt aki jól fogadta a dolgot, volt aki nem.. A szüleimet nem nagyon érdekli, régi haverok közül van, aki nézte velem, de van, aki nem szereti ha felhozom. Engem azért kedvelnek."- Dragu, 24

"Neeem, nem igazán, de tetszik ez a kérdés. Általános és középiskolában rendszeresen kiközösítettek a motyogásom miatt, a kinézetem miatt. Azért nem közösítettek ki a bronyság miatt, mert már pont nem voltam középiskolás, amikor ez elindult nálam - de ha már korábban kezdődött volna, akkor ugyanúgy kiközösítettek volna miatta, mint minden más miatt. Úgy gondolom ez nem feltétlenül a pónik miatt történt volna, hanem mert a gyerekek mindig megtalálják, hogy ki felett dominálhatnak. Szerencséjükre, én elég szubmisszív voltam, hogy ezt az igényüket kielégítsem és annál kevesebb embernek ártottak ezzel. Főiskolán már annyira nem gyakori ez a jelenség - vagy ha van is, az ember ennyi idősen már könnyebben kezeli." - Dániel, 22 éves

Hogyan találtak rá a sorozatra? Vannak, akik unalomból, vannak, akik közösségi oldalakon, de ráleltek. Egyikük sem bánta meg, hogy csatlakozott a fandomhoz, és sokan feljebb kerülhettek a munkásságukban is. De ha már szóba került a fandom, nézzük meg ezt is, ezúttal belülről: Mit gondolnak a rajongói csoportról azok, akik maguk is részesei? 

"Egy remek kis társaság vezéregyéniségek és összetartó személyek nélkül. "Egy erős és hasznos gépezet vagyunk darabokban, értő kezek nélkül."" - Rusty Spark, 18 éves

"Többségük buzgó emberek, akik a képességeikből a legjobbat akarják nyújtani. Ez szerintem bőven elég arra, hogy ezeket a képességeiket fejlesszék, ezért támogatom is őket. Csak azt szeretném, ha más oldalaikról is megismerhetném őket. Oké, bronyk vagyunk, de még fontosabb, hogy emberek vagyunk és a bronyság az csak tört része a valónknak." - Dániel, 22 éves

Sokan azt vallották, hogy sok barátot szereztek a brony csapatokból, és hogy a meetekre gyakran kijárnak, mert rendkívül élvezetesek, közvetlenek. Emellett van, aki szerint a közösség elindult lefelé a lejtőn, és ki tudja hol áll meg, kit, s hogyan talál meg. Remélhetőleg a csapat összekovácsolódik, és közös érdekeltségükből fakadóan egymásra találhatnak. Vajon mi lesz a közösséggel, és hogyan tovább? A társadalom negatív hatásra ellenére egész kitartó szelleműeknek nevezhetem a bronykat, és egytől egyig remek embereknek találom őket. 
 Ezek voltak hát a Bronyk, találkozunk a jövőhéten!

Infinity Magazin - Minden, ami NEM téma



(FIGYELEM! Az interjúkban feltüntetett személyek adatait előzetes megbeszélés alapján és módján használtam fel. A képek egyike sem saját tulajdon.)






















2015. július 2., csütörtök

A magazin új arculata

Kedves Olvasóim!
A magazin egy teljesen új szellemben, rendszeres bejegyzésekkel fog haladni a jövőben. Lesz majd, aki provokatívnak fogja gondolni a blogot, mivel csupa olyan témát feszegetek majd, amikről nem szoktunk, nem szeretünk, vagy nem akarunk beszélni. Tények, egyéni vélemények és interjúk fognak feltűnni a legszínesebb témákban. Ezekre számíthattok a jövőben:
  • A bronyk. Mit érez, mit gondol egy idősebb pónirajongó? Miért szeretik a sorozatokat? Miért gyűjtenek figurákat? Egyáltalán miért néz egy férfi My Little Pony-t? 
  • A gyűjtők. Mégis miért jó valakinek, ha egy bizonyos témában számtalan tárgyat összegyűjt? Milyen érzések kötik az embereket gyűjteményeikhez? Mi mindent lehet, mi mindent szokás gyűjteni?
  • A melegek. Hogyan viszonyul a társadalom a melegekhez? Van értelme a melegfelvonulásnak? Miért érzik a melegek, hogy vonulniuk kell? Titkolni kell, ha valaki meleg? Mit gondol egy meleg a heterokról? Mit takar a homofóbia?
  • A gamerek, kockák. A legprofibb játékosok, akik a képernyő előtt érzik igazán otthon magukat. Ad nekik sikerélményt a játékkal töltött idő? Ki akarnak lépni ebből a világból? Hol kezdődik a függőség?
  • A társadalom. A társadalom csúnya igazsága, az előítéletek, az ítéletek ítélete, és az a szippantó erő, amely tömeggé tesz minket. Mi ez az egész, mi maga a társadalom?
Ha ezek közül megtetszett valamelyik téma, kövessetek, maradjatok velem! Minden héten érkezik majd egy téma, mindegyik bejegyzés több napos munka eredménye lesz. Remélem, van, akinek felkeltettem az érdeklődését.

- Infinity Magazin -  Minden, ami NEM téma

2014. október 26., vasárnap

Az emlékek őre - élménybeszámoló

Kedves Olvasók!
Tudom, az utóbbi időben nem gyakran volt bejegyzés, de úgy éreztem, még nem sikerült olyat alkotnom, amit megoszthatnék akár itt is. A múlt héten viszont olyan élményben volt részem, amit nem sok mindenhez tudok hasonlítani, ugyanis amióta láttam Az emlékek őre (The Giver) című filmet, az agytekervényeim szünet Nélkül dolgoznak. A film mind olyan vizuális, és tartalmi élményt volt képes átadni, amelyek miatt igenis érdemes volt végigülni azt a kilencven percet.
Vágjunk is bele!

Történetünk főszereplője Johnas, az elszánt, képességeiben különc, fiatal fiú, aki a történet előrehaladtával világmegváltó dolgokra lesz hivatott. Az események egy, a valóságtól eltérő világban játszódnak, ahol az élet jó, és rossz oldala is teljesen megszűnt. Ebben a világban nincsenek színek, szerelem, érintés, ölelés, csók, tánc, zene, tehát semmi sem, amit a boldogság építőeleminek nevezünk. Ezzel párhuzamban a háborút, a halál tudatát, a vadászatot, a kínt, a fájdalmat és a szenvedést és kiiktatták. 


Mikor Johnas hívatásából adódóan megtudja, hogy ezek a dolgok igenis léteztek, ráébred, hogy ezeket az emlékeket, elemeket nagyon is érdemes visszahozni. Az előző Emlékek Őre (aki most már Örökítő) megtanítja Neki az élet összes elveszett apróságát, a hótól a családon át egészen a háborúig.
Végül Johnas meg is próbálja elérni célját, de a történetről ennyit, nem szeretném lelőni a poént. Térjünk át az élményekre, és a gondolatokra.

A film középpontjában a szürkeség áll, mely tökéletesen bemutatja, mi lenne Velünk azok nélkül a dolgok nélkül, amiket nem értékelünk. Vegyünk egy nagyon egyszerű példát. Mikor csodálkoztunk rá utoljára egy szép színre, vagy egy átható, kedves érintésre? Mikor köszöntük meg utoljára azt, hogy el tudjuk vinni sétálni a kutyánkat? Mikor örültünk utoljára annak, hogy (az esetek többségében) saját döntéseink, éltünk urai vagyunk? A film óriási hatással volt rám, és rájöttem, mekkora vétek is valójában a kis dolgok figyelmen kívül hagyása. Egészen addig, amíg nem látunk egy világot nélkülük, talán nem is érezzük, hogy vannak.. Mindenesetre, a film egyszerűsége, fantáziadússága, mondanivalója és vizuális hatása nagyon megfogott. Egyetlen dologra irányul, felesleges mellékszálak nélkül. Odafigyeléssel és egy pici gondolkodással könnyen érthető a történet. Száz szónak is egy a vége, mindenkinek ajánlom, aki teheti, nézze meg!:)
Remélem sikeres kedvcsinálás volt ez néhányotoknak.